Első magyar bajnokunkra emlékezünk!

1880.november 18.-án Született Újpesten

Családtagjai dédapai ágig visszamenően mind anyai mind apai ágon tanítók voltak, így természetes volt, hogy ő is a tanári pályát választotta hivatásának. Diplomájának megszerzése után Budapest Főváros alkalmazásában kezdte el pályáját és mindvégig itt is maradt alkalmazásban később igazgató tanárként.

Sporttevékenységét atlétaként 1898 -ban a Újpesti Tona Egyletben kezdte és itt is folytatta visszavonulásáig. Éveken keresztül volt az UTE főtitkára. Egy elírás következtében neve első sikereinél Kéméndy-ként jelent meg és ezt részben kabalából, részben sporttevékenységének a tanári hivatásától való megkülönböztetése céljából sportszerepléseiben megtartotta.

Legjelentősebb sikereit gátfutóként és távolugróként érte el. Az UTE első hivatalos bajnokságát 1906-ban 120 yard gátfutásban nyerte.
1906, 1907 és 1909 évben Magyarország gátfutó bajnoka egyúttal 1909-ben Magyarország és Csehország távolugró bajnoka volt
Neve ekkor már az atlétika mellet a futballsportban is ismert volt. Ott bábáskodott az UTE futball szakosztályénak megalakításánál is, de nevét 1901-től már jól ismerték a futballpályákon az első futballbírók egyikeként. Közben tagja, majd elnöke volt az Újpesti Sakk Körnek. Ugyanekkor mesterfokú játékosként részt vett az UTE színeiben az első osztályú sakk csapatversenyeken.

Az első világháborút az első naptól végigharcolta legénységi állományban majd 1917-től zászlósként. A frontról súlyos betegen hastífusszal került haza 1918-ban. Betegségéből csak hosszú több mint egyéves lábadozás után gyógyul fel teljesen. Ezután még részt vesz versenyeken, de korábbi kiemelkedő sikereit már nem ismétli meg. 1927.-ben nem titkolt háborúellenes nézetei miatt állásából nyugdíjba helyezik. Nyugdíját végkielégítés formájában veszi ki és a kapott tőkéböl a népszigeten vízitelepet létesít (amely a mai napig is eredeti formájában megtalálható) és itt ad otthont az UTE frissen alakult evezős szakosztályának is.

Az elkövetkező években vállalkozását a biztos megélhetési forrássá fejleszti fel. A második világháború alatt vízitelepét az összekötő vasúti híd bombázása során súlyos károsodások érik. A háború után a telepet újjáépíti, azonban ennek hasznát már nem élvezheti mert telepét 1948.-ban államosítják ott lévő lakásával együtt. Ezzel minden jövedelmét és nyugdíjjogosultságát is elveszíti ezért 70 évesen újra munkába áll és fizikai munkásként dolgozik újbóli nyugdíjjogosultságának megszerzéséig.

A sporttal való kapcsolata azonban ezalatt az idő alatt sem szűnik meg. 1960.-tól megszakítás nélkül tagja és megbecsült játékosa a Budapesti Vízügy sakkcsapatának 1973. december 31.-én 93 éves korában bekövetkezett haláláig.